Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy kezdeményezés, ami azt a célt szolgálta, hogy a Zenekar tagjai másféle módon is megmutathassák tehetségüket. A családias hangulatú koncerteken, kilépve társaik elé, szólistaként mutatkoznak be egyéni, vagy kamaraprodukciókkal. Ez a sikeressé vált koncertforma, mint egy képeslap mutat meg, ad át egy-egy szép pillanatot zenészeink kitartó munkájából. A ma esti program pedig olyan volt, mint egy napos tavaszi rét. Hálás vagyok, hogy részem lehetett benne.
John Rutter: Vonószenekari szvit brit népdalokra – 1. tétel A Roving (Vándorlás)
Michele Mangani: Koncertmű két klarinétra és zenekarra
Édouard Lalo: Norvég fantázia
Felix Mendelssohn-Bartholdy: IV. A-dúr ,,Olasz’’ Szimfónia Op.90
