Mivel több olyan filmes barátom is van, aki remekül ír, az elmúlt esztendőben azzal az ötlettel kerestem meg a TISZApART MOZIt, hogy jó lenne egy sorozatot indítani Filmesek másként címmel. Első állomása Sopsits Árpád verseskötetének bemutatója volt, és már akkor tudtuk, hogy hamarosan egy izgalmas regény is sorra kerül majd.
Végül úgy hozta az élet, hogy a Képgrafikusok Olgyai Viktor Egyesületének szervezésében, a NYOMATRÓL NYOMATRA című, három napos elméleti és gyakorlati alkotóműhely kiegészítő programjaként zajlott le a moziban, mert Orosz István a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, író, az esemény három kiállító grafikusának egyike volt.
István sok könyvet jegyez, de ez az első regénye. A kötettel és vele, akkor találkoztam először, amikor egy írótábor vendégeként ebből olvasott fel, színészek által megirigyelt orgánummal. Már akkor tudtam, hogy el kell olvasnom a Páternosztert és meg kell ismernem ezt a különleges embert. Azt hiszem, az ilyen (bocsánat a szóhasználatért) „típusú” emberre mondják, hogy ‘szép ember’. És most természetesen nem a külső jegyekre gondolok, hanem a teljes lényére. Művészi nagyságát nemigen kell méltatnom, magáért beszél, de az emberit azt talán érdemes.
Az elmúlt 20 évnyi sokszínű munkám során számtalan művészemberrel sodort össze az élet. Sokat közülük barátomnak tudtatok. El tudom fogadni, sőt értékelni is tudom a különcséget, mind az emberi viselkedések, megnyilvánulások, mind a művészeti megnyilatkozások, vagy a külső jegyek tekintetében. Tudom, hogy egyes művészeti ágak képviselőinek például másképp strukturált az agya 🙂 Így méginkább képes vagyok értékelni, amikor valaki az alázat köpenyét hordja. Olyan egyszerű, és szerény, hogy csak a szemében megcsillanó kimagasló intellektus árulja el. Bármihez fog, azt kimagasló színvonalon űzi. Polihisztor.
Engem személy szerint nyugalommal tölt el a jelenléte és örömmel, ha beszélgethetek vele. Ezek után nem is kell mondanom, mennyire vártam a könyvbemutatót.
A kötetről írok majd hamarosan egy személyes hangú esszét. Itt most elég annyi talán, hogy a szocializmus idejében játszódó, szerelmi történet által kibontakozó, politikai krimi, sokkal több mindent rejt, mint elsőre gondolnánk. Olyan, mint egy sűrű szőttes, aminek szálai meglepő módon bukkannak elő egy-egy váratlan helyen.
Kiolvasható folyamatában is, bár rövidnek nem mondható. Elfoglaltságaim miatt több részletben értem a végére, de amint becsuktam a könyvet, tudtam, hogy újra fogom olvasni.
